Kesztyű illemtan 1956-ból

Kovács Melinda csoporttagunk talált egy érdekes szemelvényt az 50-es évekből, mely egy angol nyelvű újságban jelent meg akkoriban. A következőkben ezt olvashatjátok Melinda fordításában:

"Néhány éve még helytelenített volt, hogy egy nő kesztyű nélkül jelenjen meg nyilvánosan, de ez a szabály ma már nem ilyen szigorú.  Habár még mindig vannak olyan alkalmak, amikor kesztyűt kéne viselni: templomba, temetésre, formális összejövetelre, színházba és bármilyen más olyan fontos eseményre, ahova megjelennénk. És általánosságban véve, mindig viseljünk kesztyűt ha kalapot is. 

A nőnek nem kell kézfogáshoz levennie a kesztyűjét, és sohasem kell szabadkoznia, hogy miért visel kesztyűt. 

Másrészről a kesztyűt mindig le kell venni evéshez, iváshoz, dohányzás közben, vagy sminkeléshez. Sok fiatal lány szereti a hosszú, esti kesztyűket. Ezeket viselik tánc közben, de le kell venni amikor felszolgálják a frissítőket. 

Rövidek is helyénvalóak estére, és ugyanezek a szabályok vonatkoznak ezekre is. 

Habár karkötőt lehet viselni a formális, hosszabb kesztyűk felett, de helytelen a gyűrűt kívül hordani.

Nyáron, a mostani fesztelen életvitelben, sok nő megvan kesztyű nélkül is, ez elfogadható, de nem teljesen helyes. 

Sokkal jobb egy pár mosható kesztyűt magunknál tartani, mint teljesen ezek nélkül megjelenni, mert már a jelenlétük biztosítja azt a fajta csinos befejezettséget, bármit is viseljünk. 

A férfi viszont, ha lehet, vegye le a kesztyűjét mielőtt egy hölggyel fog kezet. De alkalmasint ez nagyon idétlen is lehet és nem szükséges. De sohase szabad, hogy ezt mondja "Bocsásson meg a kesztyűimért!", vagy hogy bármilyen más módon utaljon rá. Nem szükséges a szabadkozás. A férfiak ugyan azokra a formális alkalmakra viseljenek kesztyűt, mint a nők."